Minden hagyományos fogtechnikai munka a gipszminták/modellek készítésével kezdődik.
Egy fogpótlás elkészítéséhez szükségünk van minimálisan egy munkamodellre, egy antagonista modellre és meg kell tudnunk határozni ezek egymáshoz való viszonyát, azaz a centrális relációt. A pótlás típusától függően használunk munka, antagonista, tanulmányi, funkciós, anatómiai, másodmintát stb.
Mivel ezek minősége visszavonhatatlanul meghatározza a későbbi munkánk sikerességét, néhány minimum követelménynek mindenképpen meg kell felelniük:
- méretpontos, torziómentes modellek legyenek
- megfelelően kemények legyenek, ne törjenek, morzsolódjanak legalább a pótlás elkészültéig
- artikulátorban pontosan rögzíthetőek legyenek
Hogyan tudjuk ezt elérni?
- Megfelelő anyagok használatával
- Az anyagok előírásszerű és pontos felhasználásával
- Precíz modellrendszerrel
1 – Megfelelő anyagok:
Fogpótlások készítéséhez ma már szinte mindenki IV. osztályú (ún. szuper kemény) gipszeket használ, ezek tudnak megfelelni az elvárásoknak. A két legfontosabb tulajdonsága ezeknek a gipszeknek:
- A Brinell keménység (a keveréstől számítva 2 órával): típustól függően kb. 250-310 MPa. (Egy III. osztályú gipsz esetében ez kb. 100 MPa. Általában antagonista modellekhez használnak III. osztályú gipszeket)
- Kötési expanzió: 0,08-0,10 % – ez jelöli a gipsz kötése közben végbemenő tágulást. Nem tűnik jelentősnek, de például egy nagyobb híd pótlás esetén már tapasztalhatunk problémákat, ha nem ellensúlyozzuk.
A gyár által megadott értékeket viszont csak a megfelelő felhasználással érhetjük el!
2 – A gipsz felhasználása:
- fogászati gipszet csak desztillált vízzel keverünk
- egyidőben maximum 300g gipszet keverjünk, ez a megfelelő krisztallizáció miatt fontos
- az előírt por/folyadék arányt tartsuk be – minél több vizet keverünk a gipszhez, a végső keménység annál kisebb lesz. Ezért ezek pontos kimérése elengedhetetlen.
- Az expanzió kézi keverés esetén nagyobb, a gyári expanziós érték csak vákuumos keveréssel érhető el
- a keverési idő is befolyásolja az expanziót
Amennyiben a gyártó előírásait és az alapvető szabályokat nem tartjuk be, az kedvezőtlenül hat a mintánk minden fontos tulajdonságára. De ha a gipsz a kötése közben tágul, akkor még ezen felül is tennünk kell valamit!
3- Modellrendszer
Mivel a célunk egy méretpontos modell készítése, a gipsz kötési expanzióját valahogyan ki kell küszöbölnünk. Ehhez a ma elérhető legprecízebb megoldás egy műanyag talpas modellrendszer, amit a Zeiser Dentalgeräte GmbH 1980 óta fejlesztett, mai formáját 2007-ben érte el. Azóta többen lemásolták, de az elv és a végeredmény ugyanaz.
Zeiser rendszer működése
- A lenyomathordozóban rögzítjük a lenyomatot és biztosítjuk a későbbi egyenletes gipszvastagságot.
- A lenyomathordozót a segédtalpra illesztjük, pontosan a műanyag talp fölé.
- Egy lézerfény segítségével furatokat fúrunk a szekcionálandó területekre.
- A furatokba helyezzük a réz stifteket.
- Felöntjük a lenyomatot, majd a műanyag talpat a stiftekkel együtt ráfordítjuk.
- Minimum 30 perc kötés után lefejtjük a lenyomatot, majd eltávolítjuk a gipszmintát a műanyag talpról. Az expanzió ekkor már elkezdődik, ezért a minta egyben már nem is helyezhető vissza a talpra, a stiftek feszülnek.
- A mintát körbecsiszoljuk, majd szekcionáljuk a csonkokat.
- Tisztítás és száradás után az egyes szegmensek már pontosan visszahelyezhetőek a műanyag talpra. Ezzel a gipsz expanzióját a fogíven kiküszöböljük és egy precíz alapot tudunk biztosítani egy tökéletesen illeszkedő pótláshoz.
- Az artikulációs talpak segítségével precízen és elegánsan el tudjuk végezni az artikulálást.
Összefoglalva, egy olyan egyszerűnek tűnő munkafolyamat, mint egy fogtechnikai minta elkészítése is sok buktatót és megoldandó feladatot rejt magában, ha tisztességesen szeretnénk elvégezni. Kivitelezése a megfelelő technikai háttér és alapanyagok mellett szakmai felkészültséget és alázatot is követel. Ezek hiányában már a munkafolyamat elején megfosztjuk magunkat egy igazán sikeres pótlás elkészítésének lehetőségétől.
